KarMa

Szia, TS Christin vagyok!

Amit most leírok, kedves olvasó az egyik reinkarnációs utazásom története. Sok sok éve történt ez az utazás, de meghatározója volt  ennek az  életemnek amit most élek. Én sem hittem el mindent amit hallottam, de amit megtapasztaltam, azt senki nem veheti el tőlem. Én sem várom tőled, hogy elhidd csak olvasd!!!

Egy bizonyos technikával ( amit most nem tehetek közzé) utaztam. Volt egy társam aki írta mind azt ami történt az utazás alatt, és egy másik barátom pedig utaztatott. A reinkarnációs utazást pedig, egy számomra kedves, és kitűnő Tanító felügyelte, mert hozzáértő nélkül veszélyes is lehet.

Ebbe az életembe úgy kerültem, hogy az volt a kívánságom, egy olyan életembe szeretnék vissza menni ahol sokkal többet tudtam mint most. Akkor jöjjön az utazás!

Leérkeztem a földre. Férfi vagyok, kb. 35 éves lehetek, van egy párom, és három gyerekünk, így alkottunk egy családot. Kettő fiam és egy lányom. Innentől kezd nagyon érdekes lenni a dolog. A két fiam, a mostani életemben a két bátyám, és a lányomat akkor még nem tudtam megmondani, hogy melyik hozzám tartozó, de ma már ezt is tudom, az egyik kedves barátnőm. Tehát előző életemben már kapcsolatban voltam velük. Honnan is tudhattam, hogy ők azok: a szemükből, és félelmetesen jó érzés, sok mindenért, de  nem akarok belemagyarázni semmit. Tudtam. A feleségem pedig  az a személy volt aki utaztatott. Ilyenkor szokták azt mondani nincsenek véletlenek. Én magam se akartam elhinni, arra gondoltam közbe, hogy az egom csúnya tréfát űz velem, de így volt. Akkor ott nem mondtam nekik, kit véltem fölismerni a páromban. Ma már tudom hiba volt, de akkor még gyerek cipőben jártam a spirituális utamon. Jönnek még a furcsa dolgok, jégkorszak volt, én sem tudom milyen bizonyossággal élhettek emberek ekkor a földön, de igen jégkorszak volt. Gondolat átvitellel kommunikáltunk, és ha a gyerekeink nem fogadtak szót, nyögéssel adtunk nyomatékot, hogy súlya legyen a dolognak. Szédületes volt megtapasztalni, és működött, mindenki megértett mindent, és az állatokkal is így kommunikáltunk. Tudtuk, nagyon messze élnek ugyanígy családok, kisebbek nagyobbak, egy-egy családot néha láttunk, de nem zavartuk egymást, illetve féltettük a mieinket. Boldogok voltunk! A lányom különösen figyelt engem általában, mert látó volt, és én is. Volt egy manócska, "a szellemi segítőm", másképp nem tudnám leírni, rendszeresen megjelent és mindig mondta, hogy mit rajzoljak, írjak, fessek a barlang falára, hogy legyen valami fontos információ, az utókornak, és akkor tudtam, hogy erre az időre gondol, amit jelenleg élünk. Rajzokat emberekről és gyerekekről készítettem, amikor tüzet gyújtanak, valamint szerszámokról, és állatokról. Érdekes volt, mindig mindent oldalról rajzoltam le, azóta elgondolkodtam rajta, hogy lehet az hogy nincsenek firkálmányok, miért történhetett így, amik  megmaradtak a barlangokban  rajzok, annak mind van mondani valója, értelme "már akkor is súgtak nekünk". És a legütősebb dolog az volt, hogy energiával táplálkoztunk. Nem volt szükségünk ételre, csak rágondoltunk és nem voltunk éhesek, sokszor automatikusan vettük. Nem mondhatom, hogy ebben az életemben kevesebbet tudtam, mint most. Nézzük csak, gondolatátvitellel kommunikáltunk, energiával táplálkoztunk, látó voltam, tehát lényegesen többet tudtam mint most. Részese voltam még valami nagyon fura dolognak körülbelül egy hónapban egyszer fogtunk a barlangunkban valami nagy termetű patkányt, vagy ilyesmit és azt megettük, de nem azért mert éhesek voltunk, hanem csak úgy, ezt valami jutalomnak szántuk magunknak, fogalmam sincs. Egy alkalommal kimentem a barlangból mert nagy volt a zaj kint. Dinók, vagy valami olyasmik, csúnyán összeverekedtek, és amikor kiszaladtam, megcsúsztam a jégen és lezuhantam a szikláról,  mert a barlangunk bejárata magasan feküdt. Meghaltam. Illetve ma már tudom, hogy átléptem egy másik valóságba. Egy darabig nézelődtem a családom és az állatok körül. Nem volt bennem fájdalom, tudtam amit abban az életemben megéltem rendben volt, mindent megtettem, és nem volt hiányérzetem. Továbbléptem. 

Ezután visszahoztak a szobába, és megbeszéltük milyen jó lenne ha most is birtokában lehetnék ezen képességeimnek. Akár mindenkit beleértve. Természetesen a patkányos sztorit kivéve, de a teljességhez hozzátartozik, ezért nem hagytam ki belőle, és bármit írok nem fogom szépíteni.

Üdvözöllek!