Üdvözöllek! TS Christin vagyok.

Most egy olyan történetet ragadtam ki az életemből, amikor nagyon látványos, és szakszerű teremtést hajtottam végre, igaz, akkor még, ÖNTUDATLANUL. Mivel számomra véletlenek nincsenek, ma már tudom, minden jónak, és rossznak, én vagyok az okozója. És az élet, hogy is tanított engem, olvasd, egy történet a sok közül:

Évekig Szlovákiában dolgoztam, és egyes területeken szükségem volt tolmácsra. Barátnőm, és egyben a tolmácsom neve, Böbe. Nemcsak dolgoztunk, hanem  együtt is laktunk. Egy alkalommal, szeretett volna vásárolni magának egy western csizmát. Abban az időben nagy divat volt. Átutaztunk Bécsbe, sajnos ott már nem volt divat, ezért nem találtunk egy darabot sem, így beérte egy csinos kis téli cipővel. Következő nap annak rendje-módja szerint, dolgozni mentünk, és az úti cél Pozsony volt. A vár mellett csurogtunk le nem túl gyorsan az autóval, és szemtől szembe egy olasz cipő bolt volt, és kb. 15 pár weskó csizma a kirakatban. Hitetlenkedve álltunk a dolog előtt, de egy bólintással eldöntöttük, hogy ugyan az erre szánt pénz el lett költve, de azért benézünk az üzletbe. Egy erre szakosodott boltról beszélek, semmilyen másféle cipőt nem árultak, csak western csizmákat. Böbe barátnőm egyet-kettőt fölpróbált, és kérdezte tőlem:

- Te nem próbálsz? - Gondoltam, miért ne. Levettem a polcról egy világos bőr csizmát, és fölpróbáltam. Nagyon tetszett mind, és kíváncsi voltam, hogy nekem hogy áll, mert bizony sokszor van úgy, hogy valami tetszik, és rajtam semmitmondó, nem illik hozzám, valamint volt már olyan, hogy úgy beszéltek rá valamire, ami jól állt, és én sosem nyúltam volna rá.  A következőket gondoltam akkor, miután megláttam az árát, ami, ha jól emlékszem 4500 korona volt.

- De szeretnék egy ilyet! - Régóta dédelgetett álmom volt.

- Ennyit biztosan nem adnék érte, maximum 1500 koronát. - Méregettem a lábamon, milyen lehetne!

- Lehetne vékonyabb bőrből, finomabbnak tűnne, csajosabb! - Merevnek tartottam.

- Lehetne, bordó színű! - Mint az autóm, és a diplomata táskám.

És ezzel a lendülettel, levettem, kijöttünk az üzletből, tudtam, hogy nincs most erre fölösleges pénzem, és el is felejtettem az egészet.

Igazából nem tudom pontosan mennyi idő telt el, a most leírtaktól a következő történetig. Talán két hét, talán egy hónap. Azon a napon is dolgozni mentünk a Böbével. Egyik faluból mentünk a másikba, redőnyt, reluxát árultunk, akkor hagyományosan, tehát házaltunk. Megálltunk egy üzlet előtt, és bementünk. Az üzlet neve "PRIMAVERA" volt, sosem fogom elfelejteni! Ebben az üzletben ismeretlen márkájú mosószereket,  tisztító zereket árultak.  Nem hittem a szememnek, mert a pulton egy western csizma volt.

- Ez is eladó? -Kérdeztem. 

- Igen, a fiamnak, és a menyemnek rendeltem,  külföldről, és a női csizma sajnos nem lett jó! 

- Csak azt ne mondja, hogy 38-as méret. - Mondtam az eladónak.

- Valóban nem, mert 39-es, de ebből 1 számmal nagyobb méret kell, így jó 38-as lábra. -Válaszolta.

- Mennyibe kerül? - Kérdeztem. 

- Annyit kérek érte amennyiért nekem hozták, ráadásul nagyker áron, 1500 korona. - Válaszolta.

- Ezt nem hiszem el.- Hebegtem. Akkor még csak én tudtam mi zajlott bennem, és tudtam ez nekem lett ide TEREMTVE!!! Hogyan működött, nem tudtam, de ennyi véletlen nincs!!! 

Megszeretném fejelni a történetet egy csattanóval, nem azért , hogy poénos legyek hanem ez az igazság, kedves Olvasó!

A színe bordó volt!!! Olyan mint az autóm, a diplomatatáskám, a neszeszeres táskám, és egy-két kiegészítőm, amit ugyanígy bevonzottam, mint a csizmát. Valamikor szájtátva néztem az amerikai filmeket , ahol a nőknek a cipőjük, a ruhájuk, a táskájuk harmonizált a többi kiegészítővel, és akkor én is azt óhajtottam magamnak, de jó lenne nekem, ha én is megtehetném. Ezután elengedtem, mert semmi realitása nem volt a dolognak. Kicsit később pont egy olyan táska volt leárazva, és ráadásul már csak egy darab volt belőle stb, stb... Sorolhatnám, de visszatérnék, az előbb írtakhoz.

Nem akarom szaporítani a szót, tudtam, én intéztem magamnak, nekem tették ide az "égiek", vagy ki tudja ki. Annyit tudtam, hogy ezt kívántam magamnak.

Elmondtam a Böbének a történetet, hogy hol is kezdődött, ott az olasz cipőboltban, hát nem mondott semmit. Akkoriban még nagyon hitetlen volt, és ez nem baj, mert mindenkinek magának kell megtapasztalni a saját életében a dolgokat, és akkor már nem hinni fogja, hanem Tudni, hogyan működtetjük a világunkat. Ma már a spiritualitás útját járja a barátnőm is!

Bízom benne, hogy lesz, aki elolvassa ezeket a sorokat, és nem elhiszi, hanem megfigyeli a hasonlókat, akkor, és akkor......

Szia! TS Christin!

TS Christin vagyok!

Kedves olvasó! Egyik spirituális élményemet fogom most  leírni. A szülői házból úgymond véglegesen 20 éves koromban költöztem el. Megint eltelt 20 év, amikor édesanyám biztonság érzete megingott. Esett, kelt , és arra gondoltam, hogy nem hagyom magára, hazaköltöztem. Szerencsére megváltozott a helyzet, és az esések szinte el is múltak. Eleinte volt munkám, később viszont  nem kaptam sehol, és ez évekig tartott. Egy alkalommal kint voltam a kertben, szép nyári nap volt, és föltettem magamnak egy kérdést!!!

Miért nem találok magamnak munkát, és mit keresek itt?  

Furcsa a kérdés, ugye? De hát ezt kérdeztem magamtól. Egy pillanatra megálltam, és különös érzés fogott el. Hiszen itt én boldog vagyok! Különlegesen Boldog!

Megadtam magamnak a választ! Nagyon szeretem az édesanyámat, minden pillanatát élvezem az együttlétünknek, még a nem túl kellemes dolgokat is, mert elvicceljük, kinevetjük,  nem siránkozunk rajta, és ő is partner ebben, boldogok vagyunk!

Akkor minden ami körülöttem volt " lüktetni kezdett". Jól olvasod kedves olvasó, lüktetett körülöttem minden, a fűzfa törzse, ágai , levelei, a fillagórium ami vasból volt, életre kelt, aurája lett mindennek, és pulzált, élt körülöttem amire csak ránéztem. Csodálatos futó muskátlik, lüktettek pulzáltak, a színek elmondhatatlanul gyönyörűek, harsányak voltak. A fű színe olyan csodaszép volt, hogy nincsenek rá szavak. Addig ilyen színeket még nem láttam, minden harmonizált körülöttem. Volt mélysége mindennek, szinte átlátszó volt amit láttam. Elhiszed, hogy szavakkal nem tudom leírni? Körülbelül háromszor két percig tarthatott ez az élmény, de szerintem inkább nem tudom, itt nem  volt a tér és idő, ebben a létezésben. Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt!!!

Sokszor eszembe jut, azóta sem volt ilyen látomásom. Évekkel később elmentem az AVATAR című filmet megnézni a moziba. Hát borzongató hasonlósággal csinálták meg azt a filmet, mint amit a valóságban, éber állapotban megéltem. Kedves olvasó, ez nem tévedés, ha tudnánk mindig olyan állapotba hozni magunkat, ami nekem spontán akkor sikerült (tehát nem tudatosan), akkor így láthatnánk gyönyörű világunkat. Azt  a BOLDOGSÁG érzést amit akkor éreztem, szintén nem lehet elmondani, leírni. Biztosan eljön az az idő amikor ilyen lelki állapotban élhetünk, ebben a csodálatos teljességben, és ha láttad az AVATÁRT akkor tudod miről beszélek. Ha nem láttad nézd meg, mert a jövődet fogod látni, csak még kell hozzá az  3D-s szemüveg, hogy lásd azt a plusz dimenziót.

Köszönöm, hogy velem voltál: TS Christin

Szia, TS Christin vagyok!

Amit most leírok, kedves olvasó az egyik reinkarnációs utazásom története. Sok sok éve történt ez az utazás, de meghatározója volt  ennek az  életemnek amit most élek. Én sem hittem el mindent amit hallottam, de amit megtapasztaltam, azt senki nem veheti el tőlem. Én sem várom tőled, hogy elhidd csak olvasd!!!

Egy bizonyos technikával ( amit most nem tehetek közzé) utaztam. Volt egy társam aki írta mind azt ami történt az utazás alatt, és egy másik barátom pedig utaztatott. A reinkarnációs utazást pedig, egy számomra kedves, és kitűnő Tanító felügyelte, mert hozzáértő nélkül veszélyes is lehet.

Ebbe az életembe úgy kerültem, hogy az volt a kívánságom, egy olyan életembe szeretnék vissza menni ahol sokkal többet tudtam mint most. Akkor jöjjön az utazás!

Leérkeztem a földre. Férfi vagyok, kb. 35 éves lehetek, van egy párom, és három gyerekünk, így alkottunk egy családot. Kettő fiam és egy lányom. Innentől kezd nagyon érdekes lenni a dolog. A két fiam, a mostani életemben a két bátyám, és a lányomat akkor még nem tudtam megmondani, hogy melyik hozzám tartozó, de ma már ezt is tudom, az egyik kedves barátnőm. Tehát előző életemben már kapcsolatban voltam velük. Honnan is tudhattam, hogy ők azok: a szemükből, és félelmetesen jó érzés, sok mindenért, de  nem akarok belemagyarázni semmit. Tudtam. A feleségem pedig  az a személy volt aki utaztatott. Ilyenkor szokták azt mondani nincsenek véletlenek. Én magam se akartam elhinni, arra gondoltam közbe, hogy az egom csúnya tréfát űz velem, de így volt. Akkor ott nem mondtam nekik, kit véltem fölismerni a páromban. Ma már tudom hiba volt, de akkor még gyerek cipőben jártam a spirituális utamon. Jönnek még a furcsa dolgok, jégkorszak volt, én sem tudom milyen bizonyossággal élhettek emberek ekkor a földön, de igen jégkorszak volt. Gondolat átvitellel kommunikáltunk, és ha a gyerekeink nem fogadtak szót, nyögéssel adtunk nyomatékot, hogy súlya legyen a dolognak. Szédületes volt megtapasztalni, és működött, mindenki megértett mindent, és az állatokkal is így kommunikáltunk. Tudtuk, nagyon messze élnek ugyanígy családok, kisebbek nagyobbak, egy-egy családot néha láttunk, de nem zavartuk egymást, illetve féltettük a mieinket. Boldogok voltunk! A lányom különösen figyelt engem általában, mert látó volt, és én is. Volt egy manócska, "a szellemi segítőm", másképp nem tudnám leírni, rendszeresen megjelent és mindig mondta, hogy mit rajzoljak, írjak, fessek a barlang falára, hogy legyen valami fontos információ, az utókornak, és akkor tudtam, hogy erre az időre gondol, amit jelenleg élünk. Rajzokat emberekről és gyerekekről készítettem, amikor tüzet gyújtanak, valamint szerszámokról, és állatokról. Érdekes volt, mindig mindent oldalról rajzoltam le, azóta elgondolkodtam rajta, hogy lehet az hogy nincsenek firkálmányok, miért történhetett így, amik  megmaradtak a barlangokban  rajzok, annak mind van mondani valója, értelme "már akkor is súgtak nekünk". És a legütősebb dolog az volt, hogy energiával táplálkoztunk. Nem volt szükségünk ételre, csak rágondoltunk és nem voltunk éhesek, sokszor automatikusan vettük. Nem mondhatom, hogy ebben az életemben kevesebbet tudtam, mint most. Nézzük csak, gondolatátvitellel kommunikáltunk, energiával táplálkoztunk, látó voltam, tehát lényegesen többet tudtam mint most. Részese voltam még valami nagyon fura dolognak körülbelül egy hónapban egyszer fogtunk a barlangunkban valami nagy termetű patkányt, vagy ilyesmit és azt megettük, de nem azért mert éhesek voltunk, hanem csak úgy, ezt valami jutalomnak szántuk magunknak, fogalmam sincs. Egy alkalommal kimentem a barlangból mert nagy volt a zaj kint. Dinók, vagy valami olyasmik, csúnyán összeverekedtek, és amikor kiszaladtam, megcsúsztam a jégen és lezuhantam a szikláról,  mert a barlangunk bejárata magasan feküdt. Meghaltam. Illetve ma már tudom, hogy átléptem egy másik valóságba. Egy darabig nézelődtem a családom és az állatok körül. Nem volt bennem fájdalom, tudtam amit abban az életemben megéltem rendben volt, mindent megtettem, és nem volt hiányérzetem. Továbbléptem. 

Ezután visszahoztak a szobába, és megbeszéltük milyen jó lenne ha most is birtokában lehetnék ezen képességeimnek. Akár mindenkit beleértve. Természetesen a patkányos sztorit kivéve, de a teljességhez hozzátartozik, ezért nem hagytam ki belőle, és bármit írok nem fogom szépíteni.

Üdvözöllek!

Üdvözöllek TS Christin vagyok!

Engedd meg, hogy tegezzelek, ez egy közvetlenebb formája számomra, a kontaktusnak, és bízom benne, hogy Neked is Kedves Olvasó. A bejegyzéseimet természetesen mindenkinek ajánlom, de föl szeretném hívni a figyelmet, hogy időnként kicsit a "földtől elrugaszkodottnak" tűnhetek. Spirituális embernél ez megszokott, ha ezt az utat járod vagy fogod járni, te is majd meglátod. Tudom kicsit durván hangzik, de így van. Amit megosztanék Veletek, azok velem történt események, és álmok amik tanító jellegűek voltak, és remélem még lesznek. Kérlek amiket leírok, Ne hidd el, nem azért mert nem igaz, hanem ez csak egy információ. A Te tapasztalatodat, azt nem tudod majd nem elhinni, mondhatja bárki, hogy valótlan, Te tudni fogod, hogy igen ezt Hiszem, mert megtapasztaltam. Mégis remélem számodra érdekes is lehet amit írni fogok. Kezdeném egy nagyon lájtos kis álommal.

Álmomban Szlovákiában dolgoztam ügynököltünk, redőnyöket, reluxákat árultunk, még a régi hagyományos módon, házaltunk vele. Egy új építésű házban vagyunk, én kínálom az árut, leginkább idős házaspárok lakták a lakásokat. Megértettem őket: új ház, sok kiadás, nem tudnak rendelni, és indulóban voltunk, amikor az egyik idősebb kis néni azt kérdezi tőlem.

-Tudja-e, hogy mi az a megvilágosodás?

Hirtelen annyi jutott az eszembe, hogy nem tudom, sőt jó lenne tudni, amikor a kérdéstől való meglepődéstől, egy kis szünet után mondani kezdtem, ami sugallat átjött föntről.

-A megvilágosodás a NIHIL állapota. - mondtam

És ezzel a lendülettel föl is ébredtem.

Gondolkoztam mert ezt a szót hallottam már, de különösebben nem használtam még, meg velem kapcsolatban azt tudni kell, hogy egyszerű ember vagyok, és nem a lexikális tudásomért fognak ellopni, és megkérdeztem a mindentudó páromat, hogy tudja-e mit jelent a NIHIL?

-Hallottam már, de nem tudom. - válaszolta

Tudtam, hogy az álmom tanító jellegű volt, azt is, hogy természetesen az én álmom nekem szól. Beütöttem a számítógépem keresőjébe tehát azt, hogy NIHIL. 

A válasz : A nihil a semmi állapota.

Gondolkozz!  Ha semmi van, ott minden is van ! Tehát a semmiben ott van a minden, és a mindenben ott van a nagy semmi. Ez lenne a megvilágosodás? Meglehet. 

Az biztos, ha  tudnám, hogy megvilágosodtam, nem írnám le, illetve elmondhatatlan, de inkább megélhető lehet ez az állapot. Gondolom. Sok okfejtést olvastam már erről, de ami álmomban érkezett, ez a három szó, nagyon egyszerű és velős!!

A megvilágosodás a NIHIL állapota.

Szia: TS Christin