Üdvözöllek! TS Christin vagyok.
Most egy olyan történetet ragadtam ki az életemből, amikor nagyon látványos, és szakszerű teremtést hajtottam végre, igaz, akkor még, ÖNTUDATLANUL. Mivel számomra véletlenek nincsenek, ma már tudom, minden jónak, és rossznak, én vagyok az okozója. És az élet, hogy is tanított engem, olvasd, egy történet a sok közül:
Évekig Szlovákiában dolgoztam, és egyes területeken szükségem volt tolmácsra. Barátnőm, és egyben a tolmácsom neve, Böbe. Nemcsak dolgoztunk, hanem együtt is laktunk. Egy alkalommal, szeretett volna vásárolni magának egy western csizmát. Abban az időben nagy divat volt. Átutaztunk Bécsbe, sajnos ott már nem volt divat, ezért nem találtunk egy darabot sem, így beérte egy csinos kis téli cipővel. Következő nap annak rendje-módja szerint, dolgozni mentünk, és az úti cél Pozsony volt. A vár mellett csurogtunk le nem túl gyorsan az autóval, és szemtől szembe egy olasz cipő bolt volt, és kb. 15 pár weskó csizma a kirakatban. Hitetlenkedve álltunk a dolog előtt, de egy bólintással eldöntöttük, hogy ugyan az erre szánt pénz el lett költve, de azért benézünk az üzletbe. Egy erre szakosodott boltról beszélek, semmilyen másféle cipőt nem árultak, csak western csizmákat. Böbe barátnőm egyet-kettőt fölpróbált, és kérdezte tőlem:
- Te nem próbálsz? - Gondoltam, miért ne. Levettem a polcról egy világos bőr csizmát, és fölpróbáltam. Nagyon tetszett mind, és kíváncsi voltam, hogy nekem hogy áll, mert bizony sokszor van úgy, hogy valami tetszik, és rajtam semmitmondó, nem illik hozzám, valamint volt már olyan, hogy úgy beszéltek rá valamire, ami jól állt, és én sosem nyúltam volna rá. A következőket gondoltam akkor, miután megláttam az árát, ami, ha jól emlékszem 4500 korona volt.
- De szeretnék egy ilyet! - Régóta dédelgetett álmom volt.
- Ennyit biztosan nem adnék érte, maximum 1500 koronát. - Méregettem a lábamon, milyen lehetne!
- Lehetne vékonyabb bőrből, finomabbnak tűnne, csajosabb! - Merevnek tartottam.
- Lehetne, bordó színű! - Mint az autóm, és a diplomata táskám.
És ezzel a lendülettel, levettem, kijöttünk az üzletből, tudtam, hogy nincs most erre fölösleges pénzem, és el is felejtettem az egészet.
Igazából nem tudom pontosan mennyi idő telt el, a most leírtaktól a következő történetig. Talán két hét, talán egy hónap. Azon a napon is dolgozni mentünk a Böbével. Egyik faluból mentünk a másikba, redőnyt, reluxát árultunk, akkor hagyományosan, tehát házaltunk. Megálltunk egy üzlet előtt, és bementünk. Az üzlet neve "PRIMAVERA" volt, sosem fogom elfelejteni! Ebben az üzletben ismeretlen márkájú mosószereket, tisztító zereket árultak. Nem hittem a szememnek, mert a pulton egy western csizma volt.
- Ez is eladó? -Kérdeztem.
- Igen, a fiamnak, és a menyemnek rendeltem, külföldről, és a női csizma sajnos nem lett jó!
- Csak azt ne mondja, hogy 38-as méret. - Mondtam az eladónak.
- Valóban nem, mert 39-es, de ebből 1 számmal nagyobb méret kell, így jó 38-as lábra. -Válaszolta.
- Mennyibe kerül? - Kérdeztem.
- Annyit kérek érte amennyiért nekem hozták, ráadásul nagyker áron, 1500 korona. - Válaszolta.
- Ezt nem hiszem el.- Hebegtem. Akkor még csak én tudtam mi zajlott bennem, és tudtam ez nekem lett ide TEREMTVE!!! Hogyan működött, nem tudtam, de ennyi véletlen nincs!!!
Megszeretném fejelni a történetet egy csattanóval, nem azért , hogy poénos legyek hanem ez az igazság, kedves Olvasó!
A színe bordó volt!!! Olyan mint az autóm, a diplomatatáskám, a neszeszeres táskám, és egy-két kiegészítőm, amit ugyanígy bevonzottam, mint a csizmát. Valamikor szájtátva néztem az amerikai filmeket , ahol a nőknek a cipőjük, a ruhájuk, a táskájuk harmonizált a többi kiegészítővel, és akkor én is azt óhajtottam magamnak, de jó lenne nekem, ha én is megtehetném. Ezután elengedtem, mert semmi realitása nem volt a dolognak. Kicsit később pont egy olyan táska volt leárazva, és ráadásul már csak egy darab volt belőle stb, stb... Sorolhatnám, de visszatérnék, az előbb írtakhoz.
Nem akarom szaporítani a szót, tudtam, én intéztem magamnak, nekem tették ide az "égiek", vagy ki tudja ki. Annyit tudtam, hogy ezt kívántam magamnak.
Elmondtam a Böbének a történetet, hogy hol is kezdődött, ott az olasz cipőboltban, hát nem mondott semmit. Akkoriban még nagyon hitetlen volt, és ez nem baj, mert mindenkinek magának kell megtapasztalni a saját életében a dolgokat, és akkor már nem hinni fogja, hanem Tudni, hogyan működtetjük a világunkat. Ma már a spiritualitás útját járja a barátnőm is!
Bízom benne, hogy lesz, aki elolvassa ezeket a sorokat, és nem elhiszi, hanem megfigyeli a hasonlókat, akkor, és akkor......
Szia! TS Christin!
